Lakásavató

Lakást avattunk Kingagyulánál, nagyon szeretek náluk lenni. Persze éjfél előtt nem értünk haza, holnap a szokásos reggeli 8 órás kezdés, így szép az élet.

Definíció

"Die Energie eines Elektrons mit der kinetischen Energie Null im Vakuum auf dem Potential Null habe den Wert Null (siehe Bild 9.2(a))."

Aranyos. Tanulok tovább.

Hátraszaltó

Igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen-igen!

Minden segítség nélkül, egyedül, rengetegszer. Ójeee. Végre egy kis sikerélmény. És a bokám is elég jól bírta, csak kicsit kövérkésebb, mint ma reggel volt.
Ma (is) megérdemlek egy jó nagy adag banánturmixot! Mivel már teljesen kivagyok a sorozatos éjszakázástól, ezért edzés után egyenesen hazajöttem, elég volt ünneplésnek, hogy a trambulin tetején széles vigyorral szambáztam : )
Sajnos még így, "korán" hazaérve sem sikerült ma lefeküdnöm.

21

Matyi érkezésével összerántotta a németes csapatot és minden este összegyűltünk egy kis rizikózásra, amiből aztán 21-ezés lett, szemrebbenés nélküli vagy épp erősen elvörösödő kamuzásokkal, széles Matyi-vigyorral és garantált Walter-hangulattal. Ez egy szenzációs játék, nagyon különbözőek vagyunk, jól ismerjük egymást és ez már tuti siker. Egy boros üveget megtöltöttem banánturmix-szal, így már én is megfelelek az "elvárásoknak": ). Aztán éjjel 1-2 körül haza, nagy poénok kibeszélése, másnap reggel (~11óra) szitkozódás, hogy mi a menkuért maradtam fenn olyan sokáig, szomszédomnak kimagyarázom, hogy ki volt, aki ma (megint) éjjel 2-kor hangosan blattyogott végig a 48-as Bergsteigerével a folyosón (őő, lövésem sincs, biztos a betörő:).

Ez így mind király meg minden, de ha hozzáveszem, hogy előtte Bazsi miatt voltam minden nap sokáig fenn, most meg épp indul a hét és az edzések meg Kingáék lakásavatója miatt nem fogok aludni - lényeg, hogy teljesen ki vagyok ütve, muszáj elkezdenem tanulni, jövő héten kezdődnek a vizsgák, élőhalott vagyok, ez így nem mehet tovább.

Matyi ma elmegy, ezzel párhuzamosan én is összeszedem magam. Punktum.

Szülinap

Nehéz lehet, ha az embernek szülinapja van, nem igaz?! ;)

Hazajött, vagyis ment a díszes famíliám a síelésből, ezt jelezte, hogy egy halom lelkes emailt, választ küldtek, újult erővel kommentelik tele a blogom és úgy tűnik, nagyon jól érezték magukat a pálya ördögei. Főleg, akinek sikerült a bratyója síszemcsóját lenyúlnia... : )

Trambulin

A bemelegítő ultimate-frizbizés alatt egy wall-running extra trükk még extrább érkezése következtében elszállt a bokám. Eh, de ma olyan kevesen vannak, végre lehetne jóóó sokat ugrálni, túlélem én eztet, nem is fáj annyira, de azért biztos ami sicher, nem futkosok mostantól annyit, hogy kíméljem. Jött a bemelegítés II, a nyújtás és gyakorlatok, még azt is bírtam, bár nagyon agyaltam közben, hogy jó-e az, ha másnap rá sem fogok tudni állni a bal lábamra. Legalább nem fogok bal lábbal felkelni!
Aztán az első ugrálások alatt konstatáltam, hogy bokám dupla méretűre dagadt, ez így nem a legfrankóbb, a jövő heti edzések érdekében inkább abbahagytam, másfél óráig jéggel borogattam és a földön ülve osztottam az észt mindenkinek, aki kért pár dekát : ) Ez elég sikeres volt (mármint a hűtés), mert mikor végeztünk, addigra már csak 1,34-szeres méretű volt (úgy saccra:). Ennek örömére hazafele vettem egy szuper Mexx-farmert, hihetetlenül olcsón, "fast geschenkt". Ójeee, ennek most iszonyatosan örülök, mert a karácsonyi otthoni farmeremet kezdte kikoptatni a bicikliülés és nagyon aggódtam, hogy mire februárban hazamegyek, csak egy sztájlosnak nem nevezhetű kopott-popójú (és Bódé-féle pimpógyökereket lopó:) gatyám marad.

5si

Matyival elmentünk Ettlingenbe, hajóra szálltunk és elfoglaltunk pár angol és német cirkálót. Tudjátok, kalózbarátaim, milyen könnyedén megy ez, a magukat kapitánynak nevező szárazföldi patkányok semmihez sem értenek...

Lényeg, hogy szuper felfedezőutunkon (most már inkább a partraszállt Kolumbuszt majmoljuk) egy titkos, égetett szélű térkép segítségével megtaláltuk a nagybetűs, mindent eldöntő indokot, hogy miért kell Öcsingusznak feltétlenül követnie a német képzésen és kijutnia Karlsruhéba (vagy legalábbis meglátogatnia nyáron, ha sikerül visszajönnöm): KALANDPARK.

Eredetileg fel akartunk volna jutni a tetejére, ki is lestük, hogy hol lett volna akár 28% (egyes elemzők szerint csak 16%) esélyünk, hogy intenzív osztály nélkül ki tudjuk játszani a szigorú németek biztonsági szabályait, csak nehéz lett volna háromnegyed órásra beállítani a fényképezőgép önkioldóját, felrohanni a dombtetőn, felmászni 10 méter magasra és törött kézzel-lábbal mosolyogni... : )

De nagyon élveztem a napot, pláne, hogy már mióta nem beszélgettem Matyival ennyit.

Meleg váltás - hóban

Bazsit kikísértem, egész pontosan elszáguldott a bicómmal, én meg utána villamosozgattam (mert nekem van bérletem). Az autósok persze nem vették fel, de ezen nincs mit csodálkozni, ki nem ijed meg egy kalapos bloggertől, aki Karlsruhéban az autópálya-táblához lakatolja a cangáját és szemben vele kiáll egy Köln feliratú táblával?! Enyhén elgondolkodtató, hogy mit is akar az illető.

Volt még fél órám az előadásig, Matyi épp befutott, de a pályaudvaron műszaki okokból kifolyólag már nem sikerült elcsípnem. Épp tanácstalanul tekertem a campus területén, amikor ninini, hát nem egy Lakers-szurkoló ugrott elém?! Tudom, kicsi város meg minden, no de ennyire...
Matyi keddig marad, na addig tutkó nem lesz továbbra sem tanulás, blog és email-írás, pedig másfél hét múlva kokeményen belecsapunk a lecsóba.

Dupla csavar

LOEKOETTEK VAGYTOK STOP SENKINEK SEM TUENT FEL SEMMI STOP EN KISZUURTAM, H VMI MEGVALTOZOTT A BLOGIIROO UUR SZEMEELYAZONOSSAAGAABAN STOP DEDIFIA IS GYANUS STOP MIKOR LESZ SZEREPCSERE-STOP?

Hullandásveszélyes

Már hetek óta nyüstölöm Bazsit, hogy mondjon végre nemet arra a Prozess- und Werkstoffmodellierung- előadásra, ami pénteken lenne és amiről persze ennyire pontosan nem is tudok. Ha sikerül ugyanis megszabadulnia előzetes terveitől, akkor az én előzetes terveim valósulnának meg, azaz: csütörtök esti KÖZÖS Unterwasserrugby-edzés!!!

Sürgetem az időt, hogy teljen gyorsabban, de lehetőleg a vizsgák közelsége nélkül, hogy újra átélhessük a fulladásos halálközeli élményt. S lőn csoda! Ma csütörtök van, s egész hamar elröppent: reggel előadás, B azalatt tanul, utána fejedelmi ebéd (salátába csavart pulykamellfilé sajttal, hagymakarikákkal és uborkával töltve; köret: petrezselymes krumpli petrezselyem nélkül), mely kiváló kooperációnk eredménye, s olyan ügyesen babráltunk, hogy maradt holnapra is ebéd! Közben kitárgyaltuk már harmadik napja taglalt témánkat ("most jöjjön valami új - őőőő - mondjuk a lányok!"), de hopsz, nekem rohannom kell, B előremegy (mit megy, törtet, repeszt, ez egy állat, örülök, ha Gre'dan úrral a kastély kertjében utolérem, ami persze nem nehéz, figyelembe véve, hogy kisvasút-pálya kanyarog és emellett úgyis képtelen megállás nélkül elviharzani). Kivételesen baromi érdekes a téma, de kivételesen bele is alszom, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Pedig csak egy pillanatra lehunytam a szemem, hát tehetek róla, hogy átpörgetett az előadó közben 15 diát?? A szolárcelláknak passz, Bazsit összekanalazom a könyvtárnál, s amilyen mázlista, kifogta a mérnökváros Karlsruhe egyetlen pár négyzetméterét, ahol jó csajok voltak... grrrr.

Azt mondta, megvállasodtam, na, több se kellett, hogy átússzam a medencét egy levegővel (lendületből meg is fordulnék, de azért az anaerob életfunkciók még nem tökéletesek, hö), aztán indul a menet. B-vel nemhiába vagyunk tesók, kezdőként elsőre rögtön be is vágott gyakorláson egy gólt, látom, már ő is részegedik a levegőhiánytól és kezdi ignorálni.

Meccs, ma (is) öt gólt kell bevágnom (basszus, igazán lehetne reálisabb ez a pincérnő!), Bazsival váltjuk egymást, fulladozva persze. Harci sebesülések beszerez, gól viszont sajna egy sem - legalább van miért meginni a múlt héten nyert Jim Beamet. Ellőjük a "jéé, ugyanolyan pulcsitok van" trükköt, kár, hogy mindenki rögtön hozzá is teszi, ááá, ez az akciós a H&M-ben?! S ezek után még Lisát is végig kell hallgatnom, milyen a domináns fiú. Közben kiderül, Bazsi unalmában meghívta az egész csapatot Magyarországra, amire bukott mindenki - ajjaj, mi lesz itt! A viszki fogy, a pénzünk szintén, na de egyszer van ilyen jeles alkalom s meg sem érezzük, milyen kutya hideg van. Éjszaka belealszunk a beszélgetésbe.

A NTÜ (Nagyon Titkös Ügynokség) egy kiszivárgott jelentését itt olvashatod ugyanerről a napról.

Staar Paars

Döglődtünk tudomisén, de vagy délig,
"kipattantunk" nehezen, de inkább csak félig,
jött a naptervezés s hosszas tanakodás,
ZKM-látogatás jobb, mint holmi fa-rakodás.
Fenti kiállítás nem tévesztendő magazinnal össze,
bár hasonlóan kaland-hajhász az interaktív börze.

Volt ott fényhiányos fénykard háttérben filmekkel,
Eleinte nem értettük, poláros szemüveg minek kell?
De hát ez volt a trükkje a háromdés élménynek
-persze lehetetlen dokumentálni ilyet fényképnek-
s így az is kimaradt, midőn "bátyám (majdnem) villamost látott",
karokat rángatva virtuális síneken átgurulta a fél világot.
Na jó, azt nem, legfeljebb egész Karlsruhét,
de ideje megemlítenem a rózsaszín kanapét.
Ez volt a legjobb élményünk az aznapi döner mellett
kiírás szerint ülő pozícióban tévét bámulni kellett.
Hát, ahogy ott ücsörgünk, mire leszek figyelmes?
Tévében magunkat nézve egy lány -mily' helyes!-
beül pont mellém. Ilyen csak az álmokban fordulhat elő
bátyám irigykedett, most én voltam ultramenő.
Odébhúzódott ő is, 'mire nem kis vigasztalására
melléült virtuálisan kedvenc csajszim párja.
Nosza, boldogan húztuk egymás haját, agyát,
rejtélyünkre választ adott egy későbbi plakát:
volt egy másik szoba is, hol hasonló díványon
ökörködött span-nőjével "virtuális" lány-párom.

A nap további része sajnálom, de titok,
filmezés közben inkább csak turmixot "iszok".
További részletekért kulcsszó: nátrium-hidrogénfoszfát
(azaz nézzétek meg gyorsan vegyészmérnökünk blogját!)

U-Grál-lovag

Kedvenc bratyóm kissé kókatag szemekkel ölelt át a Kaiserstrassén, miután túlszaladtam Gre'dan úrral a megbeszélt találkozóhelyen. Állítása szerint már rém lelkes, amit leginkább az ajándékaimra (két Karlsruhe térkép) adott válaszából süt kifelé: "Kösz, hö". Hát hiába, no, a legsztájlosabbak már két-szavakból is értik egymást - elmutogattam, merre kell mennie és rohantam trambulinozni.

Hú, az Ursula máma olyan csinos volt, hogy csak na, először trambulin helyett a bordásfalra kezdtem mászni, hiszen folyton őt bámultam. Azért ő sem volt semmi; majdnem odajött hozzám és elhívott volna a Heidelbergi kupára pom-pom-fiúnak, amit én stílusosan inkább egy magyarországi látogatásra cseréltem volna. De a lényeg, hogy a trambulinozás utáni sörözést követően benéztem még Gyuluékhoz, ahol épp Mátcsy magyarázott valamit borzasztó hevesen, miközben Gyulu és Bazsi kezdtek volna épp aludni. Tiszta szerencse, hogy betoppantam, nem?
Pechemre a Thomson-féle atommodellből csak egy személyre való maradt, de gyámoltalanul haspók bátyám vágyakozó szemeit magam elé képzelve nagylelkűen neki ajándékoztam a barna-sárgaságot. Éljen a sonkás szendvics, hát úgyis arra vágytam! 

Tényleg minden pont így történt?
Az oldal másik érméjéhez kattints ide!

Mit csinál két ultramenő blogger együtt?!

Szerepet cserél.



Részletek hamarosan!

Breaking news

18.39 - Bazsi 20 perc múlva itt van! Ójeeee....

Ja, igen, Ritának igaza van: Természetesen szeretem a keddet!

Rólam szól 2.

Ezt a filmet még októberben készítettem, de sajnos a laptopom nem alkalmas videóvágásra, így a novemberi meglepetés-otthonlétem utolsó 10 percében ugrottam neki mama gépén. Magasrangú vendégeim jöttek, ezért félbehagytam, legközelebb a karácsonyi szünetben szakítottam rá újból negyed órát, hogy kész legyen.
A premier-előadást szűk körben, a kb. 35 fős "Hey"-karácsonyon tartottuk, hisz a zenéje családunkról szól: ), osztatlan sikert aratott. Ugyanezzel a zenével dechuszonkilencedikén és szilveszter éjszaka is rengeteg babért arathattam, hisz a résztvevők meghatódottságukban és legmélyebb tiszteletük jeléül szabaddá tették a táncteret! :)

3 fogásos

1) Répakrémleves olvadós sajttal, Kinga módra
2) Rántott csirkefalatkák mandulás krumplikrokettal, mirelit módra
3) Improvizált szeletelhető iglutorta, Thomson-féle atommodell módra

+1) 5x felforrt agyvíz, 2 órás főzicskézés módra
Szeretem a szombatot!

Kultúrbunkó

Három hónapos kintlétem alatt 6x voltam színházban (plusz egyszer a karácsonyi szünetben otthon a fergeteges Kövek a zsebben című előadáson). Valamint rövid időre bár, de egyszer még operában is voltam, mint tudjuk... : )

Szóval ki a kultúrbunkó?!

Mondanom sem kell, hogy a legutóbbi alkalomra ma került sor, trambulin edzésen ajánlották a fizikus-színház estjét és már kedden megdumáltam az indiai-ausztráliai társammal, hogy elnézünk rá. Aztán az előadáson megjelent az egyik német lány is, így aztán folyamatosan tudta javítgatni a szlengfüzetemet, amit ezen az előadáson igen jó tempóban bővítettem. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltak a mögöttünk ülők: folyamatos halk szómagyarázás és 5 másodperces fáziseltolódás a nevetésben : ) Az előadás rettentőn tetszett, 3 párocskáról szólt, szuperül játszottak, viccesek voltak és emellett egy icipicit el is gondolkodtatott. Leginkább az izgatott volna, hogy egy németnek mit mondott a darab, hisz azért alapvetően a házasságról szólt és ugye itt (ahogy otthon is) egyre kevésbé divat ez... De sajnos nem kínálkozott jó alkalom a megdumálására és ráadásul egy fél óra után lenyomtak még egy előadást, de az olyan uncsi/béna/érthetetlen/gagyi humorú volt, hogy inkább felálltam és eljöttem - éjjel fél 11-kor.

Zajlik az élet. Szeretem a pénteket.

Főnyeremény

Kedvenc professzorom egyenirányítókról szóló óráján kitett a táblára egy kínai térképet és fölötte húzogatta Németország méretarányos képét, aminek kapcsán láttatta, hogy mekkora hatalmas országról beszélünk. Jó kis folytatása a karácsonyi előadásnak. Interaktivitásból ötös!

Óra végén óriási tömeg áradt az előadóba, ami igencsak meglepett, mert sosincs utánunk semmi. Elöl kísérleteket kezdtek előkészíteni, szerencsére volt még fél órám az edzésig, így kíváncsian ott maradtam, hogy miért is gyűlik ez a vegyész-népség... Egy idős elméleti kémikusnak volt a búcsúelőadása, aminek kapcsán a kollégái egy-két baromi látványos kísérlettel próbálták megmutatni neki, hogy azért folyadékokat lötykölni is legalább olyan jó móka, mint papír-ceruzával szublimálási együtthatót számolni. Láttam landolt-reakciót, ugyanezt oszcillálva, hihetetlen volt, hogy egy tizedmásodperc alatt az átlátszó folyadék tök tintaszínű lett - majd hirtelen ismét átlátszó! - később sárga, majd egy szempillantás alatt újból tök kék, és ez így folytatódott... Erről még a youtube-on sem találtam videót, marhára tetszett. Volt még óriási bumm, tűzköpés és belül vörösen izzó üveggömb, ami az egész hatalmas előadónak bolygórobbanás jelleget adott. 4-5 kísérlet, de olyanok, amiket talán még Berci meg a bratyó is ritkán lát...!

Este a szokásos megfulladós-sohasemleszavízalattirögbiazénsportom szitkozódások az első 20 percben, majd egyre nagyobb lelkesedés, egy szabályos gól meg egy "csalós", mert a másik kezemmel véletlenül ráfogtam a kapura, nagyon idegesít, mert már múltkor is bebuktam ezt az automatikus mozdulatot. A játék hevében biztos pontot keres az ember és túl későn esik le, hogy most nem egy stabil lábba kapaszkodok, hanem a kapuba... : )

Edzés után az egyik srác ellátott egy csomó jótanáccsal, hogy mire ügyelhetek jövő héten, ezek királyak, alig várom, hogy átültethessem a gyakorlatba. Az Oxfordban pedig kihúztam a főnyereményt (fizetéskor mindig lehet húzni a kalapból), bár sajnos nem az, hogy teljesítik egy kívánságom, arra kicsit jobb ötletem lett volna (ahhoz teljesen irreálisan 5 gólt szabott feltételnek a pincérnő, minek néz ez engem, szuperhősnek?!), így aztán egy üveg Jim Beam büszke tulajdonosa leszek jövő héten. Úgysem volt még sosem whiskeym! Bazsi is tudja, mikor kell jönni... : )
Szeretem a csütörtököt!

Világválság

Ez a válság az emberek fejében játszódik le - vagy valami effélét szoktak az okos emberek mondani. Sajnos engem is utolért a hatása. Az elmúlt egy-két hétben erősen vegetatív életmódot folytatok: nem írtam emailt, nem blogoltam, semmilyen formában nem voltam elérhető. Ez annak köszönhető, hogy egy átlaghetemnek mostanra elég feszített ritmusa van a sok edzéssel (hétfő-kedd-csütörtök-péntek) és az azt követő "közösségi élettel", ezen kívül minden nap próbálok egy(-két) órát tanulni, gyakran becsúszik valami váratlan program (gyakorlat) és többször is találkoztam mostanában Gyulusékkal, ami szintén jópár órás (persze remek:) program.

De ez a kisebbik baj: úgy érzem, hogy a fantáziám, a kreativitásom és a lelkesedésem van válságban. Értelmetlennek látom, hogy untassalak titeket a mindennapos dolgaimmal, hisz úgy érzem, nem tudom jól emészthető formában leírni és (anélkül) erre biztos senki sem kiváncsi. Persze én minden nap úgy érzem, hogy rengeteg megemlítendő vicces/érdekes/stb. dolog történik velem, pl. húú, olyan tárkonyos pulykaragu levest ettünk, hogy még ragundulva is teleleszek. Nekem ez helyettesíti azt, hogy otthon az első szembejövő barátomnak elújságolom: képzeld, ezmegazblablabla... De ha éjszaka hullafáradtan, lerogyok a gép elé (ez már komoly 5 gyerekes anyukás szöveg, nem?:), akkor nem jön csak úgy hipp-hopp az ihlet. Amióta kijöttem, nincs kedvem egy verset sem szülni, de a hülyeség sem folyik belőlem olyan tempóban, mint szeretném. Uncsin uncsi dolgokat írni pedig helytelen, most már csak az a nagy dilemmám, hogy hosszútávon mi a kevésbé rossz: ha napokig nem írok és azért pártoltok el a blogomtól vagy ha írok és azért... És persze az örök kérdés: vajon kinek írom az egészet, kik olvassák a blogomat? És miért, mit várnak el tőle és mennyire legyen célom, hogy megfeleljek ezeknek?

Sapa kommentjére gondolva azért pozitívabb lesz a kedvem, hisz kinek másnak van ilyen fiatalos, uptodate nagyapja, aki még megjegyzést is ír? Remélem hamarosan minden rendben lesz, lelkesebb írásokat olvashattok, megismerkedtek Háry Gé' dran úr kalandjaival, aki találkozott élete párjával (komolyan!), csak most még blog-mélyponton járok, ami persze a két hete elhatározott nem-gépezek-fogadalmammal egyenesen arányos.

"Kedves Naplóm!

Éjfél van, most értem haza, visszhangzik bennem a nemrég félbehagyott nosztalgiázó beszélgetés. Sok minden eszembe jutott és nagyon örültem, hogy Fülig Jimmy példáján felbuzdulva évente egy-kétszer leírtam a legfőbb történéseket. Így aztán hazaérve rögtön előkaptam feljegyzéseim a fiókból, hisz természetesen ide is magammal cipeltem, hátha hirtelen időmilliomos leszek és majd rendszeresen fogom vezetni.

Fellapoztam a ma este szóbakerült eseményeket és szomorúan tapasztaltam, hogy kábé minden történésről csak egy-két összefoglaló, diplomatikus tény-mondatra volt anno időm. Persze így is nagyon belemerültem az olvasásba és miután óriási lelkiismeretfurdalással elmentem alukálni, akkor kezdődött csak az igazi gondolatviharzás, visszaemlékezés. Régen legalább próbálkoztam és lám-lám, kábé semmi használható nincs a naplómban. Az elmúlt két évben abszolút semmit nem írtam bele, egyszerűen nincs rá időm. Ugyanakkor agyam eszement szivacsossága miatt király lenne, ha megmaradnának a nagy terveim, események az utókornak (magamnak). Nem is beszélve a lényegről, minden olyanról, amit nem verek nagy dobra, nem árulok el talán senkinek sem és később jó volna visszaolvasni, hogy nicsak-nicsak, mik voltak a nagy titkaim. Hát igen, ami egy tisztességes napló feladata.

Ismét - mint már annyiszor - rájöttem, hogy sürgősen neki kell látni és mindent leírni... Na de akkor még inkább a múltban/jövőben fogok élni, tehát ez megint nem biztos, hogy az ideális megoldás. De milyen szerencse, hogy legalább a karlsruhei nyaralásomat naplózom a blogon keresztül!... Igen, ez a fő coki a dologban, hogy élvezetes lesz visszaolvasni, de ugye ide rengeteg dolgot nem írok le: amit nem akarok, hogy bárki olvashasson, amire épp nincs kedvem, amit számotokra uncsinak vélek, stb.

Aztán pár év múlva megint összefutok valakivel, megint eszembe fog ötleni egy halom kérdés, hogy is volt ez akkor és ott, Karlsruhéban?! Nézzük csak meg a blogot! ... És csalódottan fogom látni, hogy max. egy mellékmondatban van ez-az megemlítve. Valamit tenni kéne ez ellen! Legszívesebben nekiláttam éjjel fél 2-kor, hogy reggelig minél többet leírjak az elmúlt pár évemről.

Ehh, hülyeség, aludni kék...De hogy is volt az? Kilencedikben? Meg 2006 nyarán? Majd megkérdezem tőle, hogy ..
... A másnapi reggel 8 órakor kezdődő gyakorlaton elég rendesen keresztbeálltak  a szemeim. Don Fülig Jimmyt jól kupán kéne sózni egy törhrögg szuldánnal.

Zárom soraim,
A hullafáradt énem"

Szerencse

Rám jár a rúd a kedvenc gyakorlatomon: már a karácsonyi szünet után is be kellett mennem, nem készültem el az akkori feladattal. A mostanira viszont két alkalmunk volt, kétszer 4-5 óra. Múlt héten nagyon jól haladtam vele, ma úgy mentem be, hogy 1-2 óra alatt befejezem, elmagyarázom az illetékesnek és mivel sikerült a munkával párhuzamosan írnom a jegyzőkönyvet is (ami nagy szám), tök kompaktul kész leszek ma.
Nézzük időrendben:

9.07 - A kis késés belefér, kezdjük a legfontosabbal: emailek olvasása : )
9.55 - Jeee, mennyire spíler vagyok, hogy múltkor leírtam, mibe kezdtem bele, már is kész minden, persze ma még nem teszteltem, de úgyis frankón fog működni, íme, a hosszú kód is kész, programozzuk fel ezt a kis kütyüt....
10.00 - Nicsak, nicsak, ez a fránya LCD nem akar semmit sem kiírni. Mit hülyéskedik velem?!
10.15 - Úgy tűnik, az LCD programozásában nincs hiba. Na mindegy, valami baki becsúszott, nézzük át még egyszer
11.00 - Kezd elegem lenni, bőven elúszott az előnyöm, de a világért sem szólalna meg (ami persze egy páratartalom-mérőnél nem olyan meglepő:). Kezdjük az alapoktól: kap egyáltalán jelet? Oszcillátor beköt és ...
11.10 - ...hé, erről nem volt szó!!! Ez még múlt héten működött! Bár ki tudja, talán elfelejtettem már akkor is tesztelni?!..Nem, itt van a screenshot a jegyzőkönyvemben, a bizonyíték, hogy tényleg kirajzolta a kívánt függvényt. És most azokat a kapcsolási rajzokat nem is befolyásoltam, akkor miért nem megy? Valamit elrontottam, keresgéljünk csak tovább...
11.30 - Nem találok hibát, programot bezárom, újra megnyitom
11.32 - Bill Gates-módszer második felvonása: másik alaplapon tesztelek
11.40 - BG-módszer 3: átülök egy másik számítógépre
12.00 - Mostanra mindent, de tényleg mindent kitöröltem, lecsupaszítottam, csak a múltkori beállítások vannak...és így sem jelenik meg a hülye periodikus jel. Jöjjön a megalázkodó segítségkérés...
12.40 - A gyakvezér 3x átnézte, értetlenül áll a helyzet előtt
12.50 - Főfőfőgóré leül, ez aztán mindig minden hibánkat kiszúrja, fő a feje, mint állat (ezért főgóré:)
13.00 - Papírforma szerint vége a gyakorlatnak, mostanra mindenkinek kész kéne lennie a feladattal. Góré úr még dolgozik.
13.05 - BUMMM! "Nem találok hibát. Év elején történt egy update, azóta egyszer már előfordult egy ilyen eset, hogy minden tökéletes volt és még sem ment. Sajnos újra kell kezdeni az egész feladatot, reméljük úgy működni fog." Na neeee, ez nem lehet igaz, kétheti munkámat kezdjem most újból?! Ráadásul külön be kell jönnöm, mert most már sokáig nem fogok jutni, itt toporog a következő csoport!!!  

És mindezek után a legfontosabb: Rájöttem, hogy óriási szerencse, hogy ez pont velem történt, mert egyrészt nekem a félkész jegyzőkönyvem alapján könnyebb utángyártanom, szeretem a tárgyat, a mütyürkészést (by LLV) és persze bár engem is bosszant egy kicsit, de talán még jobban megtanulom - míg valószínűleg ha bárki mással fordul elő a csoportból, hogy a második alkalom vége után 5 perccel, 3 órás (fölösleges) hibakeresés után megmondják neki, hogy külső hiba miatt nullán állsz kishaver és kezdd elölről, mert bugos a program, az szidna mindenkit és most nagyon reménytelenül látná a jövőt és iszonyúan elkeseredne.

Ez erőt adott, hogy délután nyugodtan menjek trambulin edzésre és hogy csütörtökön bemenjek a kevéske szabadidőmben és pár óra alatt befejezzem a programot.